Madárcsicsergős szép jó reggelt Kedves Olvasó!

   "Csokiiiiii!!!! Sütiiiii!!!!" - Ismerős az érzés? Amikor esetlegesen még nem is látjuk meg, de beugrik, és onnantól kezdve minden akadályt úgy állnánk, mint Rambo a golyózábort, csak hogy megkaphassuk szeretett - vagy éppen imádott - édességünket. Nos, nekem az. Bár sosem voltam édesszájú, mégis volt pár olyan ehető "méreg", amiért megőrültem. Végül pedig elértem a 107 kilót.

   A tegnapi napon megosztottam a fenti képet a Facebook oldalamon, és meglepetésemre lassan 200 kedvelést kapott (tudom, tudom... Mások ezreket, tízezreket kapnak). Nagyon sok gratuláció fogadott, és ugyancsak sokan kérdezték, hogy mi a módszerem. 
   2011-ben még 78 kg voltam, majd 2012-ben 90 kg, végül pedig 2013-ban túlszárnyaltam a 100-at is. Hogy miért? Nem tudtam nemet mondani az ételnek. Úgy gondolom, annak, aki most ezt elolvassa, nem egy idegen érzés. Mindannyian így léptünk be az Elhízottak birodalmába. Ezalatt a két év alatt folyamatosan nyugtattam magam, hogy áh, csak egy picit nőtt a hasam... Na jó, talán egy picit elkezdett ereszkedni a mellizmom (csöcsösödtem)... De hát na... Így is szeret aki szeret. Tudjátok mit? Ez így volt. Aki szeretett, így is szeretett. Soha nem fordult el tőlem senki azért, mert kövér lettem. Egy gond volt. Én magam elkezdtem nem szeretni magam.
   2013-tól kezdve jó néhányszor megpróbálkoztam különböző fogyókúrákkal, diétával, edzéssel. Kb 1 hétig minden egyes alkalommal. Mindegyik "erőpróba" szenvedés volt, és hát őszintén megvallva: Ki az, aki szeret szenvedni? (Kérem, a különböző Szürke árnyalata kedvelőket, itt most próbáljanak a valódi értelméhez ragaszkodni a szónak). 
   Az egyik nagy ellensége a fogyási szándékomnak az ideg volt. Nem, nem vagyok idegbeteg, de ha stressz ér, akkor eléggé hajlamos vagyok a zabálásba fojtani bánatomat. A másik nagy ellensége a fogyási szándékomnak az irodai munka volt. Ez a fajta kényelem olyan szinten magába tud szippantani, hogy az ember legalább annyira vészesnek éli meg a mozgás bármely szándékát, mintha az ujját kellene levágják (tisztelet a kivételnek).

   Teltek-múltak az évek, és Sanyika továbbra sem akart a bűvös 100-as alá kerülni, sőt inkább csak gyűjtötte az értékes kilókat (az állattenyésztéssel foglalkozó olvasók bizonyára értik az "értékes" szó jelentését). Az életkörülményei stabilizálódtak, a stressz szintje eléggé lecsökkent a környezetében, mégsem tudott ellenállni a csalogató falatkáknak. Sőt... Elindult Mekilandbe, és szoros barátságot kötött a Burger (King) Királlyal is. A súly pedig csak gyűlt és gyűlt.

   Egy szép tavaszi napon Sándorunk különböző eseményeken vett részt, ahol immáron nem ő fényképezett, hanem őt fotózták. Ám a kamerán nem volt semmilyen effekt, ami eltorzíthatta a valóságot, és ez eléggé megijesztette főhősünket. A mérleg pedig folyamatosan a rendőrséget akarta értesíteni (valamiért állandóan azt mutatta, hogy 107). Mindezek mellett folyamatosan kapargatta az aznapi táplálék a nyelőcsöve legfelső harmadát is.
   Ezek voltak az életemben azok a pillanatok, ahol a gyomrom helyett az agyam kezdett el munkálkodni. Végiggondoltam, hogy hol tartok most, és hova vezethet ez hosszútávon. Természetesen már korábban is figyelmeztettek mások a súlyproblémák mögött rejtőző veszélyekre, de mindezek a szavak is a gyomromban kötöttek ki.

   Fogyni akarok, vagy fogyni fogok? - Így szól ezen bejegyzés címe. A kettő nem ugyanaz. 2013 óta folyamatosan fogyni akartam. De nem fogytam, vagy ha igen, akkor is keveset sok szenvedéssel, és a dupláját szedtem vissza elég rövid időn belül. Életemben egy kritikus ponthoz jutottam el, amikor első alkalommal fogytam ki a kifogásokból. Nagyon sok opciót vettem számba, melyik lehetne a legjobb, de legfőképp a legjobban működő.
   Egy nagyon fontos dologra jöttem rá: Minden ember más-más "áldozatokat" tud beiktatni az életében annak érdekében, hogy elérjen bármilyen célt. A saját példám: Tökéletesen tudtam már az első pillanattól kezdve (tanulva a múltbéli próbálkozásokból), hogy ha egyből nagyobb mozgásra kényszerítem magam, esetlegesen elmegyek edzőterembe, ami számomra rossz közérzetet teremt, akkor biztos a bukás. Ugyanakkor tudtam, hogy nagyon szeretem a természetet, szeretek gondolkozni, merengeni, gyönyörködni a Dunában, úgyhogy azt a célt tűztem ki magam elé, hogy hetente párszor hazasétálok a munkahelyemről. Ez kb 5,5 km-t jelent, amit 55-57 perc alatt teszek meg átlagosan. Valóban, így később érek haza, és talán kevesebb idő jut a filmekre és játékokra, de egy próbát nem megér?
   

   Ezzel a mozgás része ki is van pipálva a tervnek. Ugye tudjátok, hogy a fogyásban / testsúlykontrollban 30% a mozgás, és 70% a táplálkozás?
    Akkor jöhet a táplálkozás része. Őszinte leszek, sosem szerettem méricskélni, hogy miből mennyit egyek, és amúgy sem tudom, hogy mi jó, és mi nem, mert az interneten 2 ugyanolyan módszert nem fogsz látni. Kollégám a "csak csirkemell" módszert ajánlotta. Azt hiszem, akkor még az egyedüli imádott hústípusomat is kiírtottam volna az életemből. Egyébként ez a része volt a legnehezebb része számomra, mivel otthon sem főzök.
    Egyszer csak beugrott, hogy van nekünk, Magyaroknak egy Schobert Norbink. Őszintén szólva nagyon sokáig ellene voltam ennek az Update cuccnak, mert úgy gondoltam, hogy haszontalan, élvezhetetlen hülyeségeket árulnak kétszeres áron. Most viszont azt mondtam, hogy megnézem, mi az, amit nekem ajánl.
    Eddig a napi étkezésem körülbelül 5.000 Ft volt (ÁFÁval együtt). A lenti kantinban 2.500 Ft-nál olcsóbban csak akkor ettem, ha előtte mondjuk fél órával benyomtam már egy szendvicset. A reggelim korábban 2 baguett volt (1000 Ft + ), napközben a nasik nem maradhattak el (500-1500 Ft), a vacsora meg általában Burger King vagy Meki volt potom 2000 Ft-ért.
    Az Update 1 napi menü 2100 Ft körül van, ami magában foglal egy reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát. Azt mondtam, hogy miért ne próbálhatnám ki. Mivel Norbi neve alatt fut, bíztam benne, hogy csak nem hízókúrát akar csináltatni velem. Megrendeltem 3 napra (szerda-csütörtök-péntek). Már az első napon meglepődtem. Az adagok tekintetében kb körömnyi adagra számítottam. Nos az ebéd a nap legnagyobb adagja. Jelentősen kisebb, mint amihez korábban szokva voltam. Megettem, és ösztönösen elkezdtem figyelni a szervezetemre. A megszokás miatt volt egy olyan érzés bennem, hogy emellé még azért lecsúszna valami, viszont amikor a gyomromra figyeltem, azt vettem észre, hogy teljesen jól van. Nagyon furcsa érzés ez, a skizofréniához hasonlítanám (persze nincs tapasztalatom benne, mielőtt a kérdés felmerülne.... Legalábbis ezt mondta nekem a hang). Olyan, mintha egyszerre két érzés vezérelne. Az éhezés és a jóllakottság. 
    Úgy döntöttem, hogy most az egyszer bízom a gyomrom által sugallt jóllakottság érzésére. Jó döntés volt. Azonban féltem, mert korábban már eljutottam olyan szintig, hogy nem telt el óra anélkül, hogy ne egyek valamit. Célkitűzésként azt mondtam, ha 12-kor ebédeltem, akkor 3 körül fogom megenni az uzsonnát, és olyan 6 körül a vacsorát. Eléggé meglepő volt, hogy a következő alkalom, amikor az órára néztem éhségérzet miatt, 3 óra után volt. Nap végén pedig tervezetemhez hűen hazasétáltam. Nagyon jó érzés volt, és sokkal frissebb voltam, mint amikor a gyorsabb utat választottam. A Duna valóban sokat tölt rajtam.

     Két hónap telt el azóta, hogy elkezdtem. Akkor 107 kg voltam, ma reggel pedig 99,7 kg. Viszont arról még nem beszéltem, hogy így visszanézve hogyan éltem meg ezt az egészet. Az elején nagyon tartani akartam magam az időpontjaimhoz, és hogy csak és kizárólag azt eszem, amit kapok a napi menüben. Ma már tudok kompromissumokat kötni. Ha van olyan, amit nem nagyon szeretek (pl. kefír), akkor kérdés nélkül bevállalok helyette egy müzliszeletet, vagy akár egy 7Days croisont. Hétvégén nem rendelek magamnak kaját, mert a hétvégéim sosem fixek. Az utóbbi két hétvégén 2x is rendeltem egy olyan ételt, ami sült krumpliból és csevapból illetve sült hagymából állt. Elég nagy adag volt, és az utóbbi 2 hónapban nem is nagyon ettem krumplit. Annyira megtelített, hogy másnap délig semmit nem ettem, és nem voltam éhes. Tegnap 2 hónap után úgy döntöttem, hogy veszek egy 3Bit csokit, mert az az egyik nagy kedvencem, amiből régebben képes voltam 3-4-et is megenni egy nap. Megettem. 1 perc múlva olyan rosszul lettem, hogy alig bírtam ki hányás nélkül. 

     És most jutottunk el egy fontos ponthoz: Tegnap, mikor megosztottam ezt a bejegyzést, nagyon sokan kerestek meg, hogy mi a titok, hogy értem el ezt az eredményt ilyen könnyen. Ugyebár azt írtam, hogy 0,5% erőfeszítéssel, és nem hazudtam. 2 hónap után visszanézve pontosan ennyi energiát kellett belefektetnem. Ám nem fizikailag. Lelkileg, mentálisan. Hogy mi volt ez? Az első 3 nap - 1 hét alatt nehéz volt az, hogy Meki és Burger King mellett sétáltam el, mellesleg az útmenti gyrososoktól csak úgy áramlott ki a sült hús illata. Este/éjjel rendszeresen ettem 2 hónappal ezelőttig. Most meg kellett állnom, hogy akkor se egyek, ha ezek az illatok csalogatnak. Ez volt 0,25% belefektetés, hiszen semmi mást nem kellett tennem, csak annyit mondanom magamnak, hogy ezt erre most nincs szüksége a szervezetemnek. 
     Tegnap sétáltam hazafelé, és hirtelen a semmiből lettem figyelmes arra, hogy már majdnem otthon vagyok, és meg sem éreztem az étkezdékből kiáramló illatokat. És hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mióta nem érzem meg őket, mióta nem befolyásolják az éhségemet.
     A második 0,25% "erőfeszítés" pedig akkor volt, amikor rá kellett vennem magam arra, hogy hazasétáljak. Nem minden alkalommal ment könnyen, de nem is kell minden nap megtenni ezt az utat (pláne, ha esik az eső). Viszont a heti 2-3 alkalom szerintem egy teljesen vállalható mennyiség.
       Hogy ezen felül volt-e még bármi egyéb, amit be kellett volna áldoznom a fogyás oltárán? Nem igazán.

Ugyebár említettem, hogy tegnap nagyon sokan kérdezték meg, hogy mi a titok. Nagyon furcsa volt azzal szembesülni, hogy ezen emberek nagy része amint elolvasta, amit privátban válaszoltam (ugyanezt, amit most írtam le Nektek, csak rövidített verzióban), egyből az alábbi "érvekkel" jöttek: 
 - Én nem hiszek Norbiban (senki nem mondta, hogy Norbival kell lefogyni)
 - Én nem fogom méregetni a szénhidrátot (erre lett kitalálva a különböző étteremláncolat, ahol ezt megteszik helyetted... Persze, így lehet, hogy drágább, de ha arra gondolsz, hogy nem kell elmenned bevásárolni, nem kell főznöd, nem kell becsomagolnod, nem kell magaddal vinned, hanem mindent készen kapsz, és már csak melegíteni kell és megenni...)
 - Én biztos nem tudnék olyan kis adagokat megenni, éhes lennék utána egyből. ( Ember! Fentebb leírtam, hogy én mennyit ettem egy nap. Szerintem elég kevés olyan elvetemült van, aki még ezt is felül tudja múlni. Ha a szénhidrátot lecsökkented kb 100 g / napra, eltűnik az éhségérzeted, vagy legalábbis elég rendesen lecsökken, a gyomrod összeszűkül, és kb 10 nap után már teljesen természetessé válik az, hogy keveset eszel)

    Én senkit nem szeretnék meggyőzni arról, hogy fogyjon le, hiszen ez mindenkinek a saját döntése. Ezt a blogot is azért írtam le, mert nekem ez 6 év volt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy megértsem, a siránkozástól nem fogok fogyni, és ha azt várom, hogy 0%-os erőfeszítéssel súlyt veszítsek, akkor akár DisneyLandbe is mehetnék, mert ott legalább élőben lehet találkozni a meseszereplőkkel. 
    Tedd fel a kérdést Magadnak: 0,5% erőfeszítés (lelki/szellemi) sok azért, hogy később örömmel tudj a tükörbe nézni? Nekem nem volt az.

     Mielőtt a záró részhez érkeznék, szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani Szüleimnek, Páromnak és Családjának azért, hogy hittek bennem a kezdetektől fogva, hogy mellettem voltak, hogy erőt adtak, hogy nem hagytak elcsábulni a gyengébb pillanatokban, hogy nem hibáztattak akkor, ha mégis sikerült elcsábulni, hanem inkább bíztattak. A 0,5% mellett ők alkotják nekem a maradék 99,5%-ot, mert segítenek abban, hogy ezt az utat ne egyedül járjam meg. Köszönöm!

    A végére pedig néhány tipp, amik nekem segítettek, hogy ne szenvedés legyen a fogyás:

 - Mielőtt belekezdesz, állíts fel egy REÁLIS célt Magadnak (az enyém 90 kg volt év végéig... Valószínűleg ezt sikerül felülmúlni, és az extra sikerélmény, úgyhogy nem baj, ha egy kicsit fölé lősz)

 - A mérleg a barátod, ha tudod helyesen használni. Nagyon fontos, hogy a súlyod állandó változásban lesz.

 -  Este a mérleg mindig többet fog mutatni, mint reggel (ez lehet 0,5 - 1,5 kg)

 - Reggel mindig pisilés után mérd le magad (akár 0,5 kg-t is jelenthet, és egy pohár víz után is lehetsz már nehezebb, de nagy erőt tud adni akár 0,5 kg különbség is)

 - El fog érkezni egy pont, ahol megáll a fogyás, sőt lehet, hogy még fel is fogsz szedni pár dekát, akár 1-1,5 kilót (nálam ez kb 10 nap után állt be, és másfél hétig tartott, de már előre felkészítettem magam. Ebben az időben jártam 103,5 körül, egyik nap még elértem a 102,7-et is, majd másfél héten keresztül volt, hogy 104-re is felmentem. Másfél hét után egyik reggel 102,5 voltam, másnap pedig 100,9 - ehhez hozzátartozik, hogy volt egy 1 napos forgatás is, ahol péntek este ettem utóljára, és szombaton este fél 8-kor legközelebb. Érdekes módon nem voltam éhes egész nap)

 - Ha az elején nehezen megy az esti időszak, ajánlom a tökmagot, szotyit vagy mogyorót. Elvileg hízlalnak, gyakorlatilag picit lassabb volt a fogyás tőlük, de egyszer sem lettem nehezebb miattuk. Persze azt is vállald be, hogy egy kisebb tömegveszteség után, amikor ürül a szervezeted, úgy fogsz kinézni, mint egy pubertás kölök.

 - Igyál annyi vizet, amennyi csak belédfér. Sokszor amikor éhséget éreztem, akkor is vizet ittam. Csodákra képes.

 - Amennyire csak lehet, hanyagold a cukrot és a szénhidrátokat (mivel nagyon kevesen fogják Norbit választani, aki automatikusan odafigyel a kajáknál erre, ezért ajánlom ezt. Nem hittem, és a saját szervezetemen tesztelgettem. 1 hét Norbi után szénhidrátdúsabban kajáltam, azonnal beindult az éhségérzet)

    No, körülbelül ennyi lett volna, ez is tömörítve, hiszen lehetne erről napokat is beszélni. Nagyon remélem, hogy legalább 1-2 embernek tudtam segíteni ezzel a bloggal, hiszen ez lett volna a célom. Ne kelljen Neked is éveket várni arra, hogy megtaláld a saját utadat, mert lehet, hogy addigra már késő lesz.
    Ha esetleg belekezdesz, és bármilyen kérdésed lenne útközben, tanácsra lenne szükséged, vagy akár csak eredményeket szeretnél megosztani, keress nyugodtan facebook-on, vagy a zoltai.sandor.ifj@gmail.com e-mail címen. 

    Sok sikert és az erő legyen Veled! 

Na Ciao!