Mit jelent napjainkban a Karácsony? Mikor is kezdődik a Karácsony? Szeretjük vagy ki nem állhatjuk ezt az Ünnepet?...
  Azért választottam ezt a témát mai bejegyzésemhez, mert számtalan ehhez hasonló kérdéssel szembesültem az utóbbi napokban, hetekben, és elkezdett foglalkoztatni a téma.

  Kezdhetnénk ott, hogy mi a Karácsony, mit ünneplünk ekkor, bla-bla-bla, de ha valakinek ezek a kérdések sem tiszták, azt igazából nem is érdekli maga az ünnep sem. Engem viszont érdekel, sőt, érdekel a körülöttem lévő emberek véleménye is. A mindennapokban egy-egy beszélgetés során elkerülhetetlenül szóba került ez az időszak is, és néha igazán meglepő gondolatokkal találkoztam.

  Ezen bejegyzésem első részében leírom, mit jelent számomra a Karácsony.
  Már kisgyermekkorom óta keresztény nevelélst kaptam, így nyílván a Biblia sem maradhatott ki az életemből ( megjegyezném, csak felszíni tudásom van, igazán mélyen sosem mélyedtem bele a Szent Könyvbe ). Első találkozásom a témával a "Jön a Jézuska" esemény volt. Persze a Jézuskának minden évben rossz volt a GPS-e, így mindig csak a késő esti órákban érkezett meg hozzám, amikor én már rég bevágtam a szunyát ( mert rámparancsoltak). Eleinte nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy ki is ez a Jézuska... Hozza az ajándékot, aztán Happy-Hawaii minden. Néhány év elteltével viszont akarva-akaratlanul is szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy bizony nem a Jézuska GPS-ével volt itt a gond. 

  Figyelem!!! Ha már el tudod olvasni ezt a bejegyzést, és még mindig úgy tudod, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, kérlek kattints a jobb felső sarokban található piros X-re!

Folytatás...

  Nos, egy idő után én is rájöttem, hogy Jézuskának kevés ideje lenne mindenkihez kimenni egyesével, megküzdeni a Rotweilerekkel, villanypásztorokkal, tűzforró kilincsekkel ( Lehet, kevesebb "Reszkessetek Betörők"-et kellene néznem ), így inkább felfogadott két titkosügynököt, Mr. és Mrs. Z-t, alias édesapámat és édesanyámat arra, hogy tegyék az ajándékokat a fa alá. Ekkor jöttem rá, hogy az egész életem egy átverés volt, mert a szüleim nem is civil munkások, hanem bűvészek. Hogyan jöttem rá erre? Egyszerű. Mindig a fa alatt találtam meg az ajándékokat, sosem hamarabb. Pedig elhiheted, végigtúrtam a létező - de csakis a tulajdonunkban lévő - összes szekrényt, ágy alatt, fölött, között, mindenhol kerestem, de soha nem találtam meg hamarabb. ( Ha Mr. vagy Mrs. Z Ügynök olvassa ezt a bejegyzést, üzenem: Good Job! )
  Így tehát elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy ki is ez a titokzatos megbízó, aki a szüleimet leszerződtette. Érdeklődtem, keresgéltem, mígnem eljutottam életem első hittan órájára. Nyílván már előtte is hallottam Istenről, meg hogy neki van egy fia, meg hasonló történetek, amit egy kisgyermek bizonyára teljes mértékben felfog, és megért. A hittan órán viszont megtudtam a részleteket: hogy a Jézuska Isten fia, meg hogy nagy öröm-boldogság volt, amikor ő megszületett, meg hogy ő meg is halt, de hogy mégsem halt meg, no meg a többi részlet, amit itt most nem fogok taglalni, de aki nem ismeri, teljes szívemből ajánlom annak a hittan órát.

  Nos tehát, megtudtam, hogy Jézus Isten fia, hogy azért jött a világra, hogy halálával megváltsa a mi bűneinket, és hogy a Karácsony nevű ünnep alkalmával igazából az Ő születését ünnepeljük. És itt most megállnék. Felmerülhet a kérdés: De az ő születésnapját miért ünnepli az egész világ, az enyémet meg miért nem?
  Ezek köré a gondolatok köré szőve szeretném leírni, hogy mit is jelent nekem a Karácsony. Ez az ünnep számomra egy ajándék, de nem hétkoznapi. Egy embert kaptam ( még ha 2016 évvel ezelőtt is történt ), aki ezen a napon ( illetve ki tudja, pontosan melyik nap, de itt a lényeg nem ez ) azért született meg, hogy majd egy "Krisztusi kort" leélve az életét adja mindazokért a bűnökért, amiket nap mint nap elkövetek. Ezt az utóbbi mondatot ne nézzük annyira feszesen: nap mint nap vétkezhetek ellened, barátaim ellen, családom ellen, szüleim ellen, vagy akár egy vadidegen ellen is. Azt mondják, hogy a Karácsony a Szeretet Ünnepe. Nos, én hiszem, hogy az. Nem azért, mert ilyenkor hú de szeretem még azt is, akivel év közben 2 szót sem váltunk. Azért a Szeretet Ünnepe, mert valaki annyira szeretett engem ( még így 1000+1 hibával is - remélem nem írtam keveset ), hogy az egyszülött fiát adta értem. Sablonos egyházi szöveg! NEM! Nagyon sokáig én is ezt gondoltam róla, de nem. Ez annál jóval több. Ez az, amit nem lehet másképp mondani, amit nem lehet más szavakkal megmagyarázni, mert ennek az ünnepnek ez a legfőbb mondanivalója.

  "Röviden" tehát ez az én véleményem a Karácsonnyal kapcsolatban.

  Mint az elején is említettem, ennél sokkal több gondolat cikázik a fejemben. Ezeket majd a következő részben / részekben fogom leírni.

  Addig is Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet Kívánok Neked és Kedves Családodnak!