Hello Mindenki!

Ismét megszállt a szentlélek, és billentyűzetet ragadtam, hogy átadhassak néhány gondolatot, melyeket továbbra is saját tapasztalatokon építettem fel.

Mai témámnak véleményem szerint a párkapcsolat egyik legfontosabb pillérét hoztam, mely nem más, mint a Kommunikáció. Persze, tudom... Sablonos sallang szöveg, hogy beszélgetni kell egymással, meg az majd mindent megold, meg majd megtaláljuk a lelki békénket... Ám, ha egy kicsit mélyebbre nézünk, megérthetjük, hogy ez sokkal több puszta közhelynél.

Miről is szól egy párkapcsolat? Ahogyan az Élet is, úgy ez is egy örökös tanulási folyamat, annyi különbséggel, hogy itt szűkebb a témakörök listája. Megismerni azt az embert, akit társunknak tekintünk (aki a poligámiában hisz, az vagy asszonyának/zurának számával megegyező ismétlésben olvassa el eme bejegyzést, vagy keresse meg a piros X-et a jobb felső sarokban!), és folyamatosan alakítani a közös létet úgy, hogy az mindkét fél számára kedvező legyen. Ezen kaland során használhatunk non verbális eszközöket ( írás, mutogatás, bemutogatás, füstjelek stb.), de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, belátjuk, hogy mindenki szóból ért. Beszélgetni, beszélgetni és beszélgetni!

Nagyon sok párkapcsolatot láttam már félresiklani, mert a felek nem voltak hajlandóak kommunikálni egymással. Nem szól szám, nem fáj fejem! Én azt mondom, inkább beveszek egy Aspirint (ez volt a reklám helye), és bevállalok pár kellemetlen percet, akár órát, de legalább tudom, hogy van valaki mellettem, akivel megoszthatom az élményeimet, életem minden pillanatát, és egymás mellett vagyunk jóban-rosszban (eredetileg ide azt akartam írni, hogy: ..., mintsem kérges legyen a tenyerem... De rájöttem, hogy a fentebbbi sokkal olvasóbarátabb verzió).
Ok, ez mind szép és jó... De miről is beszélgessünk egy párkapcsolatban? És a kérdés teljesen jogos. Nem azért, mert csak konkrét dolgokról lehet társalogni a másikkal, hanem azért, mert nagyon sokan nincsenek megáldva olyan szófo... szóömlési tehetséggel, mint mondjuk én, vagy egyáltalán nem igazán tudják, hogy miről is indítsanak párbeszédet. Nos, ha közhelyet akarnék írni, akkor az állna most itt, hogy: Bármiről.

És tényleg... Ami viszont fontos: A beszélgetések során mindig figyeljünk a másikra! Az emberi egó képes eluralkodni még egy ilyen egyszerű helyzetben is, és csakis a saját érdekekre, saját érdeklődési pontokra koncentráltatni, míg bizonyos esetekben elsiklunk afölött, ami partnerünknek lehet, hogy épp kardinális, de legalábbis nagyon fontos pont lehet. Például: Engem nagyon érdekelnek a számítógépes játékok (direkt kezdtem az énnel), míg társam a kutyákért van oda. Halálra ítéljük a közös jövőnket, ha én (mondom ÉN) elmesélem neki, hogy melyik 8 mm-es fegyverrel milyen lyukat vágtam a földönkívüli szupergonosz fővezér nyálas koponyájába, de amikor ő meséli el, hogy a kutyája hogyan ásott gödröt a kertben és hozott elő egy rég eltemetett képet, az csak simán elmegy a fülünk mellett. Ha valakit társamnak választok, az nem csak a fizikai mivoltára vonatkozik, hanem minden másra is, amit ő az előttem élt életéből hozott magával.

Ám a beszélgetéseknek van egy másik, talán legfontosabb formája: A mély, lelkifröccsök. Nincs két egyforma ember (közhely), így viszont megeshet, hogy ami Neked természetes, az engem bánt, vagy épp fordítva. A "Féltékenység" című bejegyzésemben szót ejtettem arról a bizonyos rózsaszín ködről, és úgy gondolom, hogy most is elő kell hoznom, hiszen ez az időszak az, amikor félredobjuk az egót, és teljes egészünkben próbálunk megfelelni a másiknak. Amikor pedig mindez elmúlik, akkor eszmélünk rá arra, hogy mindezidáig semmi mást nem tettünk, csak feladtuk önmagunkat, és itt érkezünk el arra a pontra, ahol az elsiklások nagy százaléka elindul. Személyiségünk visszaszerzésére küzdelemként tekintünk, nem pedig csapatmunkaként. Lehet, hogy az úton kezdeményezünk kommunikációt a másikkal, de nagyon sok esetben az egó nem enged a másik szemével nézni a világot. A beszélgetés elkezd egyre inkább tromfolássá válni. "Én lemondtam a mákos gubáról, de Te nem értékeled, és amúgy is Te vagy a hibás, mert én mindent eldobtam miattad, csak hogy jó legyen Neked, de Te semmit nem tettél értem." Mindeközben elfelejtjük meglátni, hogy a társunk talán az eddigi életét úgy ahogy volt feldobta azért, hogy mi boldogok lehessünk. Ezeknek a veszekedéseknek jobb esetben békülőszex a vége, rosszabbik esetben akár több napos duzzogás. Végül kibékülünk (így vagy úgy), de egyvalamit fontos megjegyeznünk: Minden, amit teszünk, nyomot hagy a másikban. Az egyik nyom lágy és kellemes, de a másik lehet egy acélbetétes bakkancs rúgása is. Utóbbit meg lehet bocsátani, toldozni-foldozni, de eltűntetni soha. Ha pedig ezek felgyűlnek, ott sosem lesz happy ending.

A párkapcsolati kommunikációról még nagyon sokat lehetne írni, lenne is témám még bőven, de a tegnapi bejegyzésem óta nem keresett még meg egy szponzor sem könyvkiadatás céljából, úgyhogy nem nyújtom most el.

Remélem, ezen bejegyzéssel rá tudtam világítani egy-egy fontos pontra a témával kapcsolatban, vagy csak elindítani egy kisebb önvizsgálatot.

Ha tetszett az iromány, nyomj egy Like-ot, vagy oszd meg nyugodtan! Ugyanakkor szívesen fogadok bármilyen hozzáfűzést, véleményt, tanácsot, igazából bármit, ami épít akár engem, akár a többi olvasót.

Találkozzunk a következő szemezgetésemben is!

Ciao!